Régen az ember biztonságban érezte magát a családjában…
Mindenkinek volt helye az asztal körül ebédnél, melyet minden körülmény között fenntartottak számára. Ma mindenki rohan, le sem ülünk közösen az asztalhoz. Nincsen biztos hátterünk, ezért érzik sokan, hogy magányosak, nem találják helyüket a világban. A mai világban csak a család, az otthon jelenthetne biztonságot, de otthonainkba is beköltözött a félelem. Félelem a munkanélküliségtől, az elhagyástól, még párunktól is félünk néhanap.

Félelmeinknek különböző  pszichológiai magyarázatai vannak!
Aki például fél az egyedülléttől, az életében legalább egyszer nagyon elhagyatottnak érezhette magát. Sokak gyerekkorából származik az érzés, például egy kórházi kezelés folyamán, mikor a gyermek az anya távollétét úgy éli meg, hogy őt elhagyták, cserbenhagyták.

Sokan félnek a kapcsolatoktól. Félnek attól, hogy partnerük kihasználja őket, vagy esetleg rájuk telepszik. Ebben az esetben nekik meg kell nézniük, ők kibe, mibe kapaszkodnak.

A félelem a bizonytalanság egyik formája, amely az elkülönültség érzésünkből is származhat. Ha közelebbről megvizsgálod cselekedeteid mozgatórugóit, ráébredsz, hogy legtöbbjüket a félelem eredményezi. Ezért félünk az orvostól, a bogaraktól, a repüléstől, a betegségtől, még a munkahelyünk elvesztésétől való félelmet is a halálfélelem generálja. Hisz ha nincsen munkánk, nem lesz pénzünk és akár éhen is halhatunk. Általában ez nem következik be, de a tudatalattink ezt sugallja folyamatosan.

Azt gondolnánk, csak veszélyes, nekünk ártó dolgoktól rettegünk…
Furcsa lehet, de félhetünk attól is, hogy terveink, vágyaink valóra válnak. Félhetünk a boldogságtól is. Ha egy régóta dédelgetett terv valóra válik, lehet, hogy fenekestül fel kell forgatni az életet. Ehhez pedig arra lesz szükség, hogy kilépjünk a komfortzónából. Ha félünk ettől, mert már megszoktuk a nem túl jó, de kényelmes és biztonságosnak hitt életet, akkor tudat alatt úgy fogjuk intézni, hogy terveink akadályba ütköznek. Mivel félelmeinket nem akarjuk tudomásul venni, inkább elfojtjuk őket. Tudat alatt számtalan félelmünk lehet.

Hipochonderek esetében találkozunk gyakran a megmagyarázhatatlan szorongással. Őket a társadalom kineveti, mert feleslegesen képzelgőnek tűnnek. Ez azonban nem mindig igaz. Esetenként a hipochondernek kikiáltott ember előre megérzi, hogy valami betegség jön majd az életébe. Nem tudja pontosan mi az, és hogy mikor, de előérzete valósnak bizonyul majd. Néha ez a betegség csak évtizedekkel később következik be, de ő már előre sejti érkezését.

A félelem útját állja belső fejlődésünknek.

Félelmeink, fóbiáink nagy súllyal nehezednek ránk, és korlátokat szabnak nekünk. Fel kell ismernünk félelmeink üzenetét. Erre csak akkor leszünk képesek, ha szívünket, lelkünket képesek vagyunk kitárni. Félelmeink uralkodnak felettünk. A spirituális fejlődés ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy míg anyagi testben élünk, mindig lesznek félelmeink, de ezzel egyidejűleg azt is felvállaljuk, hogy erőinkhez mérten javítunk helyzetünkön. Félelmeink elemzésekor két irányba kell néznünk. Ha valaki fél a verekedéstől, meg kell vizsgálnia saját elfojtott agresszióját is. Ha a repüléstől félünk, át kell gondolnunk, miért nem merjük kiadni kezünkből alkalomadtán az irányítást. Mindennek két oldala van, minden félelmünknek van egy mögöttes jelentése is.

Ezen félelmek ellen eredményesen vehetjük fel a harcot a kineziológia, vagy a Spirituális Választerápia segítségével.

A kezelések, oldások hatására változni fog a gondolkodásmódunk, felfogásunk. A megváltozott gondolkodásmódunk miatt okafogyottá válnak a félelmeink és ezért kiegyensúlyozottá válunk. Beköltözik életünkbe a harmónia. Egy kiegyensúlyozott, harmonikus ember pedig BOLDOG!

Ne akarjunk egyedül küzdeni a félelmeinkkel, mert könnyen veszíthetünk és a félelem egyre jobban eluralkodhat rajtunk. Forduljunk szakemberhez!